Kiegyenlített, és immáron a Dallasnál a pályaelőny. Hogy mi változott az első meccshez képest? Gyakorlatilag minden. A hazai nézők most tiszta kékbe öltöztették a csarnokot (a Mavs fehérben játszott), de természetesen nem ez jelentette a döntő különbséget. Doncic vezetésével parádésan kezdett a vendég gárda, az első hét triplát értékesítették, gyakorlatilag nem tudtak hibázni. A félidőig nem is adták ki a vezetést a kezükből, jól járatták és osztották el a labdákat támadásban, Dorton keresték a hibákat, hogy minél előbb fault problémái legyenek, ez működött is.
Az OKC a félidőben rendezte sorait, és a harmadik harmadban először a meccsen átvették a vezetést. A Dallas felvette a kesztyűt, Jason Kidd pedig előhúzta a kalapból Tim Hardaway Jr.-t, aki eddig gyakorlatilag csak epizódszerepet kapott, most egy perc után 10 pont állt a neve mellett, végül 17-tel zárta az estét.
A vezetése után visszaesett a Thunder, mind a harmadik, mind a záró negyedben volt egy nagyon rossz szériájuk (1/7, 1/13 mezőnyből), így tartósan nem tudták megőrizni a nehezen megszerzett előnyt. A Mavericks számára a legjobb hír talán az, hogy mikor Doncic pihent akkor sem esett össze a csapat, sőt növelte előnyét, melynek letéteményese P.J. Washington volt, aki a szlovénhez hasonlóan 29 pontot szerzett.