„Lesz-e a hetedik meccs mindkettő nyugati elődöntőben?” volt a legfőbb kérdés a találkozó előtt. A Thunder mindenképpen szerette volna visszavinni a párharcot Oklahomába, hogy hazai közönség előtt legyen esélye bejutni a főcsoport döntőjébe.
A Dallas játékán érződött jobban az első negyedben a kapkodás, kissé ideges játék. Támadásban sem volt igazán meg a ritmus, védekezésben pedig rengeteg, lényegében már megszerzett lepattanót adtak át az ellenfélnek, olyan faultokat ütöttek be, amik teljesen feleslegesek voltak, esélyt adva sok esetben a 3, vagy akár 4 pontos játékra. Doncic technikait is kapott, sőt közel állt hozzá, hogy szerezzen hozzá még egyet. 11 pontos előnyt épített fel az OKC, Dort védekezésen kívül támadásban is élen járt, Jalen Williams az első negyed végén gyakorlatilag a felezőt átlépve dobott egy lélekromboló hármast. Szépen lassan aztán kezdett ébredni a Mavs, és a második játékrész felénél ledolgozta, majd egy óriási Doncic triplával először vezettek a meccsen, 42-40-t mutatott ekkor az eredményjelző. A félidő végére újra magához ragadta a kezdeményezést a Thunder, egy hatalmas 24-6-os rohanásnak köszönhetően 64-48-ra fordítottak.
A hullámvasút folytatódott a nagyszünetet követően is, ekkor a Dallas 13 pontot dobott egymás után, lőtávolba került az OKC. 6 és fél perccel a vége előtt ott jártak a csapatok, mint a kezdő labdafeldobásnál, Lively egyenlített, 97-97. Van mikor az is segítség, ha valaki nem dobja jól a büntetőt; Lively egy faultot követően az elsőt bedobta, a második kimaradt, de a labda maradt a Dallasnál, majd a támadólepattanó után P.J. Washington sarok triplával újra egalizált. Az első kosara volt a meccsen, mivel hamar begyűjtötte a személyi hibáit. És ha már ott volt beszállt a dobóversenybe, Gilgeous – Alexander és Irving után újra elhelyezett egy fontos hármast. 2,5 másodperccel a vége előtt 116-115-ös vendég előnynél P.J. Washingtonon ütöttek be egy faultot, amit a challenge után is érvényben hagytak, így 3 büntetőt dobhatott. Az első kettőt értékesítette, majd a harmadikat gyűrűre dobta, hogy idő se maradjon a válaszra, így 3 éven belül másodjára jutott a nyugati döntőbe a Mavericks.